Íme egy jó példa arra, hogy az idős kutya is érdemes és jó kutya, őt sem szabad mellőzni! Ha valaki nem szeretné a kölyökkutyával járó problémákat (szobatisztaság, rágás, izgágaság, pórázképesség hiánya, stb.) felvállalni, bátran válogasson az idősebb gazdikeresők közül. Ezek a kutyák általában már ismerik az együttélés, a lakás szabályait, könnyen elfogadják, megtanulják az új körülményeket. Az ő kutyaszívük is szeretettel teli, és képesek sok boldog kutyás örömöt szerezni. Pötyit, az idős dalmata hölgyet nemrég fogadták örökbe, már akkor sem volt fiatal kölyökkutya, sőt. Mégis hihetetlen ragaszkodó és szerethető kutyát ismertek meg benne örökbe fogadói. Idézünk a gazdi tollából:
“Szeretnék beszámolni róla, hogy Pötyi jól van, szépen formásodik, és ahogy fokozatosan csökkentettem az adagját, lassan hozzászokott, szinte már megszűntek az esti kajakutató rohamai. Azért ahogy megfigyeltem, a mottója lehetne, hogy a remény hal meg utoljára : )
Jobban bírja a hosszabb sétákat is, szívesen fut, amire sajnos azért a sántasága miatt vigyáznom kell.
Leszokott arról is, hogy amikor mi eszünk, túl közel szemtelenkedjen. Ezt a papagájunk vízpermetes fürdető üvegével értem el. Az elején kellett egyet-kettőt locsolni, most már elég, ha meglátja az üveget, és visszavonul.
Nagyon szeret sétálni, játszani, élvezi, ha fésülöm. Most már láthatóan kötődik is hozzánk, reggelente, vagy ha hazajövök, lelkesen köszönt.
Szeret a kertben is kutakodni, és aktívan bekapcsolódott a házőrzésbe.
Egy percig se bántuk meg, hogy ideköltözött, cicák is megszokták. Igazán elmondhatom, hogy egy nagyon jóindulatú, vidám, szófogadó kutyus.
Egyenlőre úgy néz ki, megpróbálom lebeszélni a sógoromat, hogy elvigye Mukit, a kis tacskókeveréket, mert ezek ketten olyan jó barátok lettek, hogy kár lenne őket szétválasztani.”
Magyar