Peggy, a pécsi mentésünk egyik szerencsés gazdisa két éve él boldogan családjában. Az évforduló alkalmából kedves beszámolót kaptunk tőlük, igazi öröm olvasni:
Tegnap volt 2 éve, hogy nálunk van Peggy 🙂 A mi pöttyösünk szépen felszedett pár kilót (kanapé-élet), és kinyílt. Kicsattanóan boldog, mikor lát minket, hihetetlen, hogy lehet örülni, mikor csak tejért ugrik le az ember pár percre. 😀 Nagyon ragaszkodó, és visszahúzódó, de amint többször lát valakit, hajlandó megsimogattatni magát 🙂
A fejéhez való közeledést/simogatást még mindig nem nagyon szereti, apró félelemfaktorokat nem tudtunk belőle (még) kiszedni.
Peggy borzalmasan lusta, ha úgy teszi kedve. Nem rág, nem labdázik, nem játszik, lényegében inkább macska mint kutya, de futkározunk, fogócskázunk vele.
Vannak kis cimborái, szerelmei, imád a nagyiknál héderelni.
Szerencsénkre egészséges dalmatoid. Borzalmasan nagy a fájdalomtűrése. (én már ülök falfehéren a dokinál és remegek), ő meg csak csücsül a vizsgálóasztalon csendben.
Nagyon sok mindent megváltoztatott az életünkben, és szuper. Mostmár soha nem vagyunk egyedül, soha nem ülhetünk egyedül a kanapén, és persze soha nem mehetünk sehova Nélküle. 🙂
Köszönjük, hogy ránk bíztátok!
Végezetül egy rakás kép :))
Emese&Olivér”
Peggy története: http://www.dalmatamentes.hu/peggy
Több fotó: http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazditkeres/szuka/Peggy/
Dalmata Mentés