Kalandos hónapok állnak Dalmi mögött. Június végén érkezett a bejelentés egy dalmata-keverékről, aki az utcán tengette napjait egy vidéki városban. Hemzsegtek rajta a bolhák, látszott rajta, hogy nemrég szült, de a kölykei nem kerültek elő… Fennállt a veszélye, hogy ha nem találunk rövid időn belül megoldást számára, bekerül a sintértelepre, mert egyre kevésbé tűrték meg a lakók. Onnan viszont aligha lett volna esélye új életet kezdeni… Minden követ megmozgattunk, s hála ideiglenes befogadóinknak gondozásunkba tudtuk venni őt, így a szükséges oltások és a chip mellett átesett az ivartalanításon is.
Teltek-múltak a hetek, mikor német partnerszervezetünktől levelet kaptunk, melyben kifejezetten Dalmira érdeklődött egy kedves család. Komoly örökbefogadási szándékukat jelezték felénk, így a valahavolt utcakutya 2,5 hónap után Németországba utazott, ahol már tárt karokkal várták.
Az elmúlt 1,5 hónap során bebizonyosodott, hogy Dalmi keresve sem találhatott volna magának jobb helyet. Szépen beilleszkedett új családjába, a gyerekek kedves játszópajtásává vált, és természetesen a kanapén alszik. Eleinte nem szimpatizált a házicicával, de a kitartó tréningnek köszönhetően lassacskán megbarátkoznak egymással. Befogadói annyira megszerették őt, hogy semmi esetre sem válnának meg tőle. Új otthonhoz pedig szép új név is jár: ma már Ellának hívják a kishölgyet.
Kimondhatatlanul örülünk a hírnek, hiszen Dalmi annyi mindenen keresztülment élete közel 1,5 éve alatt, hogy igazán megérdemelt már egy szerető családot és kényelmes otthont, ahol élete végéig biztonságban érezheti magát.
Sok-sok szeretet és hosszú boldog gazdis életet kívánunk Dalminak, immáron Ellának! 🙂
Magyar