Dalmata Mentés

Dorka gazdis!

2023.01.15. Dorka gazdis!
Dorka 15.5 évesen gondoskodó gazdára talált!
Szinte csoda, de akadnak még olyan jószívű, felelősen gondoskodó emberek, akik magukhoz vesznek egy ilyen idős, bajba jutott kutyát!
Dorka 15 évesen kényszerült ideiglenes befogadóhoz, ahol fél évet kellett várnia. Mentésekor, májusban voltak lelkes érdeklődők, de sajnos egyik sem vitte őt haza. Időközben a szívférgességre kapott erős gyógyszerek megviselték a gyomrát, lefogyott. Decemberben, költözésekor megismételtük a fél évvel ezelőtti nagylabort, szerencsére minden rendben, néhány táplálékkiegészítőt kaptunk számára. Épp időben került szerető otthonba, nyugalmasabb környezetbe, ahol minden nap többször etetik, kapja az egyéb készítményeket, odafigyelnek rá, szabadon jöhet-mehet a házban és kijárhat ahányszor szeretne, imád a kertben szöszmötölni. Saját szobája lett, télikabátot is kapott, simogatják, becézik, gondoskodnak róla. Szintén örökbe fogadott négylábú lakótársával jól kijönnek, nem kell már nagy falkát elviselnie, nyugalomban töltheti napjait, igazi családtag lett!
Nagyon hálásak vagyunk mind Éváéknak, akik befogadták családjukba, támogatóinknak, valamint a doktornőnek, aki segítséget kért neki, a helyi önkéntesnek akivel együtt elhozhattuk, ideiglenes befogadójának, aki fél évig ellátta, hogy Dorka sorsa így megoldódott!
A gazdik sorai:
“Dorka látva az első pillanatban rettentően megrémített. A bájos fekete foltjai, mint a kancsóból kiöntött víz, úgy folytak végig a vékonyka testén. Elképesztően vékony volt. Akkor még nagyon törékeny kutyusnak gondoltam. A megrendítő látványt egy pillanat alatt felülírta. A családommal elvittük egy rövid sétára. Először ekkor változott meg bennem minden, amit Dorkáról gondoltam. Egy megtört élőlénynek tűnt, aki amint találkozott a természettel, az utcákkal, más ebekkel, találkozott a pillanattal, a lehetőséggel. Végre sétálhatott, szimatolhatott szó szerint felragyogott. Azt hiszem csak kutyusokon látni ezt a fajta boldogságot, őszinte örömöt. Persze én voltam a naiv, Dorka az első perctől kezdve ragyogott, csak akkor még nem láttam reálisan a döbbenetem miatt. Dorka azóta jobban és szebben ragyog bármelyikünknél. Ő is, ahogy minden élőlény egy igazi egyéniség, egy hölgy. A napjaink a figyelemből, a törődésből, a szeretetből az evésből a sétából és persze a pihenésből állnak. Szoktam mondani, hogy újra gyesen vagyok. A farkát örömmel és örömében csóválja untalan, nem győzzük követni, a tekintete fürkésző és tiszta. Persze van benne némi komiszság is. Igazán érdeklődő, nyitott a világra. Persze ő is azt tanulta meg a leghamarabb, hogy a zacskó csörgés azt jelenti, hogy most valami finomat fog kapni. Egyik kedvenc hobbija a séta után az evés. Nagyon szereti a finom falatokat és én igyekszem is a kedvében járni. Naponta többször eszik, keveset. Ennek köszönhetően szépen kerekedik, immáron sokkal formásabb kis eb. Most lenne csak igazán a kifutók sztárja. Dorka nagyon szociális a kávéházak legnépszerűbb társalkodó hölgye lehetne. Nyitott más kutyákra. A család kutyusaival is barátságos. Egy ebet leszámítva. Az öreg és féltékeny mudinkkal akadnak még kisebb problémák, nehezebben fogadja el az új testvérét, de rövidesen ez is rendeződni fog, mi optimisták vagyunk. Már most is sokkal jobb a kapcsolatuk. Ma is közös sétára vittük őket. A lakásban lévő néhány fokos lépcsőkön csak úgy suhan. Csupán az elmosódott foltjait látjuk elrobogni a szemeink előtt. Eleinte sokat pihent, szinte egész nap. Viszont mostanában egész nap ébren van. A sétákat szereti a legjobban. Teljesen kizárja a világot, megy, csóvál és szimatol. Akkor látni igazán, hogy mennyire boldog. Egy hölgy említette, hogy a kutyák az adott pillanatnak élnek. Szerintem Dorka az összes adandó pillanatért él. Az összes emberért, aki szerette és szereti. Dorka rendkívül hálás mindenért. Mi nem várunk el tőle semmit és ő sem tőlünk. Vagy…talán csak annyit, hogy az összes adandó pillanatban önzetlenül szeressük. Ezt a fajta szeretetet érdemes a kutyáktól megtanulni. A lakhelyét tekintve, ami másnak a vendégszoba annak ő lett az örök lakója. Már van saját szobája. Most már ha valaki a vendégszobában aludna, akkor Dorkával kell nyugovóra térnie. Egyébként a szobát magának választotta, amikor megérkezett az a szoba, az a hely volt számára a legszimpatikusabb. Emellett elég hamar megtanulta, hogy a lakásban bárhol lepihenhet, örömünkre él is a lehetőséggel. Bízunk benne, hogy nemsokára birtokba veszi az egész házat.Előfordulnak demenciára utaló jelek, de csak rövid blokkok idejéig, aztán újra tiszta, emlékszik mindenre. A memóriája csodás. Gondolom említenem sem kell, hogy azt tanulta meg leghamarabb hol tartom a jutalom falatkákat.Nagyon szeret nagyokat horpasztani. Amit rendkívül jóízűen is végez. Például, ha valaki megzavarja egy kis simivel alvás, sziesztázás közben a nem tetszését viccesen hosszú morgolódással jegyzi meg. Ő most szépítő alvását végzi, mindenki hagyja őt békén.Már kapott is egy szép kabátot, ami első sorban a funkció miatt volt fontos, kellemesen melegen tartja egy séta során. Persze az sem utolsó szempont, hogy csinosan mutasson eb társai előtt, hiszen ő egy jóvágású hölgy.Én úgy képzelem, ha ember lenne egy határozott, elegáns és bölcs nő lenne, aki sosem hazudna, mindig megmondaná a véleményét. Sokszor próbáltam elképzelni milyen lehet fiatalon?! Aztán rájöttem minek elképzelni, hiszen itt van előttem, ő most is fiatal. A ragyogó Dorka! Energikus, egy tünemény, egy szimat mester, aki nem rest bekapni a fiam lábujját pár nap ismeretség után. Nyitott, érdekli a világ és a világot is érdekli ő. Hiszen ő egy négy lábú csoda. Biztos tudjátok, foltok nélkül lehet élni, de minek? (: “