All posts in Történetek

Ön most itt van: Home / Hírek / All posts in Történetek

Oct

Methos, akiről nem mondtak le gazdái

Comments Off

Szeretnénk megosztani veletek egy sikeres történetet, aminek részesei lehettünk:
Methos, a fiatal, barna pöttyös dalmata gazdái nyár elején kerestek meg minket, mert egy költözés miatt bajba kerültek a kutya tartásával kapcsolatban. Sikerült az ebnek olyan lelkiismeretes gondozó családot találni, akiknél családi környezetben igazán jól érezhette magát a kérdéses három hónapban, amíg gazdái rendezték lakhatási helyzetüket. Ez idő alatt a kutya ivartalanításában is közreműködtünk, gondozói pedig sokat foglalkoztak vele, így Methos még kiegyensúlyozottabbá válhatott. Hamar megtalálta a hangot a többiekkel is. Köszönjük Mariannak, Lilinek és családjuknak ismét a segítséget! Nagyon örülünk, hogy Methos visszatérhetett családjához!

Methos gazdi levele:
“A mi történetünk ott kezdődött, hogy el kellett adnunk szeretett házunkat Dunakeszin,ahol édesanyám, a kisfiam,én és Methos éltünk békésen. A nagy kertben mindig játszottunk Methos-szal, gumiasztalon ugraltunk vele, kellemes emlékeink maradtak ott.
Methos egy nagyon vidám, bolondos, vedelmezo, barna pettyes kan felnőtt kutya lett mellettünk, igazi csaladtagunkka vált. A fiam és ő szinte elvalaszthatatlanok voltak.
Sajnos a ház után egy panel lakásba tudtunk csak menni, közben gondját viselte az exparom a kutyánknak Vacon, de utána csúnyán osszevesztunk, így elhoztam Methos-t onnan, közben találtunk egy ideiglenes befogadó gazdit amíg el nem adjuk ezt a panel lakast. Nos, egy darabig nem volt panasz, vagy gond, aztán nem tudtak kellőképpen odafigyelni rá, így eléggé elkanaszodott a mi kutyusunk. Lefogyott, rosszul nézett ki. A hátam mögött szervezték, hogy odaadják valakinek, ha én nem megyek a kutyamert.
Ekkor kerestem fel a Dalmata Fajtamentok csapatát és beszéltem Diaval, aki rögtön tudott nekünk megoldást nyújtani. Pomazra, Mariannekhoz irányított minket, akik nagyon gondos odafigyeléssel vigyáztak Methos-ra. Nem volt panasz rá, barmennyire is csinytevo tud lenni. Visszanyerte régi alakját és kiegyensulyozottabb lett. Közben a lakás eladására koncentraltunk. Látogattuk Methos-t. Sikerült a lakást eladni júliusban, augusztusban költöztem át a fiammal Dunakeszin egy nagyobb albérletbe ,és megengedte a tulajdonos, hogy hozzuk Methos-t magunkkal. A fiam nagyon boldog volt, nagyon hiányzott ő nekünk már. Ha ez nem sikerült volna így, akkor kénytelenek lettünk volna Methos-t odaadni valakinek, és a fiam szíve megszakadt volna. Megjartuk a hadak útját ugyan, de visszakaptuk őt egy kilátástalan helyzetből, nem mondtunk le róla.
Nagyon hálásak vagyunk a Dalmata Mentésnek, és Mariannak és a lányának, Lilinek! Methos gazdája : Lilla és Sandro”

Aug

Levelet kaptunk Zizitől :)

Comments Off

„ Zizike volnék a Budai Villa királynője. Jelentem nagyon jól érzem magam. Ebben a családban
mindenkitől csak a szeretetet kapom. A ház őrzése nem az én feladatom, azt a kamerák megoldják.
Sokat sétáltatnak, és játszanak velem. Azt meg különösen élvezem, hogy azt sem tudják, milyen finomságokkal halmozzanak el. „

Sziasztok,
Zizikénk története úgy kezdődött nálunk, hogy idős kutyus szerettünk volna örökbe fogadni, akinek a hátralevő pár évét bearanyozhassuk. Az, hogy Zizikére került a választás, véletlen egybeesés, ugyanis régi vágyunk volt, hogy Dalmata futkározzon az udvarban.
A hirdetés láttán teljesen beleszeretett az egész család, már el sem tudtuk volna képzelni, hogy nem megyünk el érte. Azonnal elkezdtünk intézkedni, hogy Zizus minél hamarabb a végleges helyére kerülhessen, így már másnap el is utaztunk érte Várpalotáról. Az úton kissé zaklatott volt, de amikor hazaértünk, már megnyugodva, boldogan vette birtokban a pihe-puha Princess Palas-át. Késő éjjelig vele voltunk, Ő pedig békésen elaludt. Bennünket minimálisan sem zavar, hogy hallássérült, mi puszival kommunikálunk egymással. Zizi végtelenül jó természetű kutyus, pillanatok alatt
beilleszkedett, és Ő is a családunk teljes értékű tagja lett. Imádjuk Őt első pillanattól kezdve.
Tekintettel arra, hogy előzetesen azt az információt kaptuk, hogy Zizi Hercegnő nem igazán szeret
fürödni, hárman álltunk neki ennek a feladatnak, de jelentjük, itt is hősként viselkedett és élvezte a kényeztetést. 
Talán amely a legnagyobb fejtörést okozta számunkra, hogy kitapasztaljuk, Zizi milyen ételeket szeret a legjobban. (Egészen őszintén: Mit eszik meg egyáltalán?)  De mára már ez is megoldódni látszik.
A legnagyobb örömünkre imád sétálni, és már a koszorúslány szerepet is elvállalta a közelgő
esküvőnkön. (Dobán Georgina)

Nagyon hálásak vagyunk Nektek, hogy általatok megismerhettük a világ legédesebb Dalmatáját Zizi személyében. Bennünket állatimádókat nagyon boldoggá tesz, hogy vannak ilyen, és hozzátok
hasonló szervezetek akik önzetlenül, szabadidejüket és energiájukat nem sajnálva segítenek a
szomorú sorsú állatokon.
Tervezünk a jövőben Zizuska mellé egy társat is.

Dobán Család

Mar

Maya gazdik levele

Comments Off

Ki gondolta volna, hogy egy kedves, jó természetű, fiatal, egészséges dalmata kutyának fél évet kellett várni a gazdisodásra? Mi nem.
Amikor Mayát átvettük gondozásunkba, úgy gondoltuk, hogy hamar megtaláljuk számára az igazit. Ezzel kicsit váratott a sors, de bízunk benne, hogy Maya végre révbe ért. Megtalálói gondját viselték, de nem tudták megfelelően ellátni, az igényeit kielégíteni.
Ideiglenes befogadónknál is csak harmadik, vendég lehetett, bár megkapott mindent, amire egy dalmatának szüksége van. Folyamatosan ember közelében lehetett, sokat tanult (bár néha elég nehezen) és napi rendszerességgel volt kielégítve hatalmas mozgásigénye, megkapta oltásait, az egészségügyi ellátásokat.
Február végén érkezett az érdeklődő telefon, a szimpatikus család előzetesen mindent elolvasott róla a mentés honlapján, fórumán. Kívülről tudták Maya előéletét, és úgy gondolták beleillene családjukba. A kötelező körök után hamar egyeztettünk személyes találkozót. Maya az első pillanatban odaszaladt Judithoz és rögtön kedveskedett, tartotta magát simire, ahogyan csak keveseknek csinálja elsőre.
A saját kutyájukkal, Miloval is hamar megtalálták a közös hangot. A fiatal jack russel terrier szinte azonnal szerelembe esett, és tőle váratlanul nagyon érdeklődött Maya iránt (ivartalan mindkettő). Maya próbaidőre költözött, és a következő néhány hét során beigazolódott, hogy a legjobb döntést hoztuk meg.
Maya azóta boldog gazdis kutyus, hosszú-hosszú várakozás után végre érte is megérkezett az álomgazdi, és ezt a gazdik levele is hűen tükrözi:

“Sziasztok!

Továbbra is szuper döntésnek érezzük, hogy Mayát örökbe fogadtuk.
Persze még van mit tanulnia, de nagyon könnyedén és gyorsan megérti, mit szeretnénk tőle.
Első szóra visszajön, de megtanítottuk síppal is visszahívni, mert ha valami érdekesebb, mint amikor kiabáljuk a nevét, akkor csak a síp használ, de az eddig úgy fest 100%-os.
Ennek nagyon örülünk, mert Milot is erre tanítottuk. Amint belefújunk a sípba, azonnal mindketten előttünk ülnek és várják a jól megérdemelt jutalmat.
Persze egyszer -mikor én gonosz tovább mertem aludni a megszokottnál, éééés síp sem volt nálam- Maya bosszúból tett egy nagyobb kört mint szerettem volna, de ez azóta sem fordult elő.
Gyakorlatilag minimálisra csökkent a “bokor alatti finomságok kóstolgatása” is.
Túl vagyunk egy laza kötőhártya gyulladáson, voltunk dokinál, adott szemcseppet, három nap alatt el is múlt. Szerencsére Milo nem kapta el tőle, pedig aztán tényleg sülve-főve együtt vannak.
Megvallom töredelmesen, hogy sosem gondolkodtam “dalmatában”, de mikor elolvastam Maya adatlapját, éreztem, hogy ő jó társa lehet Milonak, merthogy Miloka mellé bárkit is találni az “mission impossible”, és mégis… Olyan dolgokat csinál Milo, hogy mi is csak pislogunk.
Tehát Maya, mint kutya, mint jellem fogott meg és nagyon is jó, hogy így történt, hisz Milot is sikerült “megfognia”.
Nemhogy az “irigy kutya” kifejezés tökéletes megtestesítője volt Milo kutyus, de más kutya a saját játékával sem játszhatott a jelenlétében, Mayának konkrétan a szájába adja a labdát. Az étel ugyanez volt. Egymás mellett esznek.
Mikor Maya először bejött a lakásba és Milo szemmel láthatóan elkezdte neki mutogatni, hogy hol alszik, hol és miből eszik és milyen játékai vannak, már akkor tudtam, hogy nem lesz itt gond.
Ez tényleg csoda számba megy.
Nagyon örülök nekik.
Jó, hogy így döntöttünk, a két kutya nagyon sok boldogságot hoz a hétköznapjainkba, és egymás életébe.
Rengeteget sétálunk, gyakorlatilag életmódot váltottunk, mióta Maya itt van. Miloval is sokat mentünk, de most érzem, mennyire be voltunk “tunyulva”, most szinte minden nap futunk, túrázunk.
Így gyakorlatilag mindenki jól járt és boldog.
Tervezzük a kutyaiskolát is, már csak a kivitelezését kell megoldanunk.

Ha történik valami érdekesség, még jelentkezem.”

Maya története, fényképei elérhetők fórumunkon:

http://dalmatamentes.hu/forum/viewtopic.php?f=7&t=185

Mar

Pötyi 1,5 éve boldog gazdis

Comments Off

Emlékeztek még Pötyire, az idősödő dalmata hölgyre ?

Pötyit 2012. nyarán kezdtük el hirdetni közvetített gazdikeresőként ideiglenes befogadója kérésére. Néhány hónap várakozás után októberben költözött gazdihoz, kertes házba, ahol egy Muki nevű tacsikeverék társa lett.
Pötyi idén lesz 10 éves, kisebb hátfájdalmai miatt több odafigyelést igényel. Családja lelkiismeretesen viseli gondját, minden nap átmasszírozzák izmait, ő pedig rengeteg szeretettel hálálja meg a törődést. A tavaszi napsütésben szívesen heverészik kint a kosarában, mellette a napernyő, nehogy túl melege legyen. Jókedvűen elnézegeti Mukit “kertészkedés-kertrendezés” közben, s ha hűvösre fordul az idő, bevonul a házba, kényelmes fekhelyére, ahol kis barátjával legtöbbször összebújva pihen.

Mindig öröm számunkra, ha az örökbefogadott mentvényekről híreket kapunk, a gazdik kedves sorai megerősítik a mentésbe vetett hitünket. Köszönjük!

Képek:
http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazdiratalalt/2012/potyi_bp/

Mar

A 9 kabai kölyök gazdis!

Comments Off

Szira, Silver, Star, Szikra, Cherry, Chanel, Casper, Coco, Cliff

A 9 kabai kölyök GAZDIS!!!!!

A “kezdő kilences” 3 hónappal ezelőtt még a disznóól hideg-rideg betonján feküdt a decemberi mínuszokban és reményvesztetten tekintett a jövőbe. Majd egyszer csak kinyíltak a nehéz vasreteszes ajtók és kezek ragadták meg és emelték őket a magasba. “Mi történik? Hova visznek? Megint bántani fognak?” – gondolták az akkor még alig 2 és 4 hónapos, didergő apróságok.
Az autóba kerülve remegve néztek körül és félve bújtak össze egymással és a felnőttekkel – Szonjával, Carmennel, Samyvel és Szejkével. Akkor még nem tudták, hogy többé nem kell már félniük és minden jóra fordul.
A több órás autóút után ismét nyíltak az ajtók és gondoskodó kezek puha párnákra tették mindannyiukat. Szétnézve meleg szobában találták magukat, ilyet még nem is láttak soha. Emberek sürgölődtek körülőttük, finom falatok lapultak tenyerükben, kezeik szeretettel teli simogást osztogattak és a picik értetlenül pislogtak: ilyen is létezik a világon?!
Hosszú hetek teltek el, mire elhitték, hogy már nincs okuk félelemre. Hosszú hetek alatt megtapasztalták, milyen az, ha rendes ellátást, minőségi ételt kapnak, megtudták, miért jó a simogatás és milyen az, mikor átölelik őket vagy hogy milyen az önfeledt játék. Megtanulták, mi az a jó szó, mi a szeretet és a biztonság, a bizalom.
1 hónapja mind a kilencen megtapasztalhatták azt, ami egy kutya életének legnagyobb csodája: szerető családba kerülve boldog mindennapokat élhettek meg, szeretettel, sok-sok foglalkozással, játékkal, finom falatokkal fűszerezve. A próbaidő mindegyik kölyök esetében kifogástalanul és problémamentesen telt, így elérkezett az idő, hogy jogilag is gazdis kutyákká váljanak.

A tegnapi napon elérkeztünk ehhez az időhöz, melyre egy különleges találkozót szerveztünk: meghívtuk a kabai mentvények új családjait, hogy együtt írhassuk alá a végleges örökbefogadási szerződéseket és a csapat újra együtt lehessen.
Csatlakoztak a találkozóhoz Samyék, ahol szintén aláírtuk a szerződést és a nemrég próbaidőre költözött Carment is elhozták. Ott volt Szonja, aki fantasztikus változáson ment át, kedveskedve ment oda mindenkihez és arcáról le sem lehetett volna törölni a boldog dalmata-mosolyt.
A találkozó fényét külön emelte Spike jelenléte, akinek a kabai mentés miatt csúsztatnunk kellett a szerződés aláírását.
Nagy látványosságként majdnem 2 órát sétáltunk összesen 13, egytől egyig mentett pöttyössel, kicsikkel és nagyokkal egyaránt, boldogan A séta végén megköttetett az összes szerződés és estére ember és kutya egyaránt elégedetten és boldogan pihent le.

Ezúton köszönjük meg ismét az Országos Állatvédőrségnek azt a sok segítséget, amit a kezdetektől folyamatosan nyújtottak nekünk és hogy megteremtették az alapot arra, hogy elhozhassuk a kutyákat a disznóólból. Köszönjük Csabának, hogy 3 hónapja elvitt minket Kabára és együtt elhoztuk a pöttyösöket a borzalomból, ezáltal reményt adott ezeknek a kutyáknak arra, hogy jó körülmények között elindulhassanak egy jobb jövő felé vezető úton. Köszönjük ideiglenes befogadóinknak, Kittinek, Mariannak (és családjának), Adrinak és Violának, hogy a felnőtt kutyákat és Szejke kölykeit befogadták és szeretettel ellátták őket, időt, energiát nem sajnálva. Köszönjük minden adományozónak az anyagi és tárgyi felajánlásokat, mely nélkül nem tudtuk volna megvalósítani a kutyák ellátását. Végül pedig köszönet illeti az örökbefogadó családokat azért, hogy egész életükben gondoskodnak és szeretetben nevelik majd a kutyákat, és boldog jövőt biztosítanak nekik, melyben soha többé nem kell semmit sem nélkülözniük.

Boldog gazdis éveket kívánunk a 9 kölyöknek, Samynek és Spikenak is!!!

Képek a találkozóról:

http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/Megjelenesek/Kirandulasok/2014_03_08_hajogyari_kabai/

Samy &Spike

Szonja

Zápor & Carmen