Február közepén érkezett a seítségkérés három kutya ügyében, akiket gazdája magukra hagyott kertjében.
A helyi gyepmester kettőt be is gyűjtött közülük, Pongot, a fiatal dalmatát nem sikerült befognia, segítő szándékú szomszédok magukhoz vették és gazdát kerestek neki.
Mire sikerült felvenni velük a kapcsolatot, a dalmatát már örökbe adták. Sajnos a legnagyobb jószándék ellenére a kutya nem került jó helyre. Budapesti befogadójától elkobozták az állatvédők és így alig 1 hét után ismét költöznie kellett, segítséget kértek számára. Egy jószándékú állatbarát befogadta ideiglenesen, de a kutyalétszám nála is meghaladta a kényelmesen kezelhetőt.
Mivel Pongo még ekkor sem kapott egyetlen oltást sem, sőt a chipet sem sikerült megnézni benne, de máris jelentkeztek a lelkes ámde kevésbbé meggondolt befogadók, ezért egyesületünk (létszámon és anyagi lehetőségein felül) azonnal átvette a kutyát.
Így került Pongo ideiglenes befogadónkhoz ahol kommersz elnevezésétől meg is szabadult (amúgy sem hallgatott rá), első bizonytalankodása idején rögtönzött koncertje után Tenorra keresztelődött.
Első útjuk az állatorvoshoz vezetett. Tenorról kiderült, hogy teljesen egészséges, kondíciója is megfelelő volt, ezért megkapta oltásait, microchipes azonosítóját.
Teltek a napok és lassan megismertük. Lakásban kultúráltan viselkedett, fürdetés után kullancs elleni cseppeket kapott. Tenor jó természetű, barátságos és abszolút szobatiszta. Szeret az ember közelében lenni.
Nagyon gyorsan elsajátította az alap vezényszavakat és hihetetlen gyorsan alkalmazkodott az újabb környezethez, napi rutinhoz. Az első reggelt követően elillant bizonytalansága, nem panaszkodott többé.
Elfogadta a napi másfél órás futtatást, játszótársait akiktől megtanulta egyszerre elfogyasztani a kutyatápot is 🙂
Rövid idővel ezután elkezdtük keresni számára a megfelelő és végleges otthont.
Fényképtára csak bővült és jelentkeztek is sorra az érdeklődők. Több ígéretes gazdijelölt is akadt, szinte mind dalmatás tapasztalattal. Hosszas ismerkedések és nehéz döntések meghozatala után választottunk.
Tenornak még át kellett esnie egy gyors állatorvosi vizsgálaton, mert ugyan herék nem látszódtak, de mivel műtéti heget sem találtak az állatorvosok (kettő is megvizsgálta), ezért a biztonság kedvéért elvittük egy hasi ultrahangra is, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy ivartalanítva volt.
A vizsgálat eredménye szerint nem találtak a hasüregben heréket, tehát nem kellett ivartalanítani.
Március közepén, a hosszúhétvégén Tenor gazdihoz költözött!
Friss nyugdíjas, aktív házaspár nemrég elhunyt dalmatájának helyébe költözhetett. Régi dalmatások, másik idős kutyusuk is nagyon jó kondícióban jött meglátogatni Tenort.
A kölcsönös szimpátia egyértelmű volt, az egész család eljött és mindenkinek azonnal a szívébe lopta magát.
Tenort otthon tágas, rendezett kert, a házban puha ágyikó és főtt étel várta. A gazdik mindig otthon vannak akár a kutyatárs akivel együtt most már a család részét képezi ő is.
Nincs hiánya szeretetnek, gondoskodásnak. A napi sétáltatás mellett pedig mindig a gazdik közelében lehet bent, vagy a kerti munkálkodások alkalmával kint is, amit ő nagyon élvez.
További történeteit már gazdái mondják el:
“Kicsit nehezen indult a hazaút, kis segítséggel sikerült Tenort beültetni az autóba.
Hazafelé kicsit méltatlankodott, hogy elszakítottuk az ideiglenes gazdáitól, legalább tudjuk honnan kapta a nevét, folyamatosan mondta a magáét.
Itthon pillanatok alatt feltérképezte a terepet, körbejárta a házat, az udvart, beazonosította a kapukat.
Az első éjszaka kicsit nyüszögött, párszor meg kellett nyugtatni, azóta viszont gyönyőrűen végigalusszaa az éjszakákat.
Köszönhető lehet ez annak is, hogy egész nap az udvaron van, szinte be sem lehet imádkozni, minden nap nagyokat sétálunk.
A fiúk az elsők, apát istenként követi, én a kiszolgálásért felelős személy kitűntető címét kaptam meg.
Alízzal jól kijönnek, bár az öreglány már nem játszik, és legtöbbször szimplán levegőnek nézi az új lakót, egyszerűen átnéz rajta, nyugtázza, ha ittvan, hát ittvan, őt nemzavarja.
A vendégeket már lelkesen és sok puszival üdvözli, nagyon bújós és szeretetéhes, le sem lehet vakarni.
Határozottan itthon érzi már magát, ugatással jelzi, hogy ez itt mind az ő területe.
Köszönjük, hogy hozzánk kerülhetett ez a szeretetbomba. :)”
A fotók pedig önmagukért beszélnek:
Tenor további fotói: http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazdiratalalt/2012/Tenor/
Magyar