Joey – gazdis (közvetített)

Joey (aki ma már Domino) gazdijaitól még a nyáron kaptunk egy részletes beszámolót, amit szeretnénk megosztani veletek.  Nagyon jellemző ez a leírás, sokan átéltük már, akik dalmatát fogadtunk örökbe. Rettentően szórakoztató társak ők, olvassátok szeretettel ennek a szerencsés sorsú, boldog pöttyös fiúnak a történetét:

2021.06.17.

“Kedves Dalmata Mentés, kedves Veronika!

Szinte hihetetlen, hogy már 8 hónap eltelt. Továbbra is egy mindig csóvál-mindig boldog, minden iránt érdeklődő, éhenkórász (aka jutalomfalattal jól motiválható), pusziosztó matricakutya.

Hétfőn levizsgáztunk középfokon. Pontosabban már májusban levizsgáztunk, de az akkori eredmény nem volt elég a továbbtanuláshoz, így visszamentünk javítani. Jól lehet vele együttműködni, persze van, amikor .arik a fejemre, de máskor meg minden rezdülésemre figyel – ezt a rosszabb napokon betudom a teliholdnak/frontoknak vagy annak, hogy bal lábbal kelt. Óriási forma, valami hülyeségén mindig lehet nevetni a kutyasuliban. Pl amikor megtanulta a „borít” vezényszót, akkor a pályán az összes bólyát lepofozta, ha kellett, ha nem, és persze várta érte a dicséretet. Most már csak kérésre teszi ezt.

Megtanult 8-10 trükköt, és parancsra már ki tudja tekerni a jógamatracomat – tiszta haszon. 😊

Más kutyákkal a viszonya egyre kiszámíthatóbb. A vizslákat* még mindig max. elviseli, de kölyökkutyáknak, pláne ha border collie v ausztrál pásztor, bármit enged. Azok rághatják a fülét, húzhatják a pofáján a bőrt, ő nem veszi zokon, játszik velük hosszan. (*A vizslák az ősellenség a kezdetektől, nem válogat, lehet weimari, magyar v német, ő menne jól megrendszabályozni őket.)

Februárban egy szerencsés véletlennek köszönhetően elkezdtük vele a gyógytornát, az elején heti egyszer szakemberrel, a többi napon itthon. Mostanában már csak itthon csináljuk a tanult feladatokat. Nagyon élvezi a tornát, jutival bármire rá lehet venni, és állatira kifárad közben. Szépen nyúlik a horpasza, erősödtek a combjai, csökkent a különbség a két oldal között, és már csak ritkán csapja ki oldalra a lábát futás közben. A lábát már egyáltalán nem emelgeti fel, de erről majd később. Semmitől nincs eltiltva, így heti 20-30 km-t futunk együtt az erdőben, nagyon élvezi, szimatol, nyargalászik, megjelöl minden fát, padot és nagyobb fűcsomót. Néha megállítom közben, kérek tőle 1-2 feladatot, helyben maradást, vagy hogy kerüljön meg valamit. Aztán ha talál egy kupac szaftos, zamatos, gőzölgő kakit, akkor persze próbálkozhatok én minden tanult eszközzel, paranccsal és tiltással, ott nem győzhetek. Na, olyankor nincs pusziosztás 2 napig. Ha véletlenül én veszem észre előbb, akkor van csak esélyem. De lehet, hogy amiről azt hiszem, h én vettem észre előbb, az csak nem érdekelte. Nem mindegyik felel meg a kényes ízlésének…

Egyébként óriási színész. Az utcán, ha letiltom valamiről, vagy „nem húz” felkiáltással lefordulok, akkor felemeli a „bibis” lábát (sokkal jobban, mint „normálisan” szokta) és néz rám hátra, hogy „Hát van neked szíved? Ezt tenni szegény, sánta kutyáddal?” Öt méterrel később persze már rongyolna a futtatóhoz az összes lábán… Egy másik alkalommal előadta nekem az éhezőt az vacsorája szokott időpontjában, ám amikor indultam, hogy sűrű bocsánatkérések közepette adjak szegény elfeledett állatnak, a párom szólt, hogy amúgy ő már megetette. Oscar-díjas alakítás volt, totál elhittem.

Nagyon változatosan kommunikál. Kérdőn hátranéz, hogy mehet-e, vagy bökdös az orrával, vagy rálép a lábamra. Nem véletlenül teszi, ez teljesen tudatos figyelemfelkeltés nála. Amikor megtanult pacsit adni, akkor jött rá, hogy 3 lábon sem borul fel. Azóta jelez így, vagy végigsimítja a mancsát a lábamon. A simítást persze úgy kell érteni, mintha egy oroszlán karmolna, mert ő azért egy tulok. Egy édibédi, imádnivaló, cukimuki büdös gyökér, aki bármin képes keresztülgázolni, ha az a legrövidebb út ahhoz, amire ő éppen kíváncsi. 😊
Ha valamivel nem ért egyet, akkor morog. Persze nem olyan agresszív kutya morgást kell elképzelni, hanem mint valami zsémbes öregúr. Nem is morgás az, csak egy rövid röffenés. Ugyanez, de kicsit hosszabban amikor este nyugovóra tér. Elhelyezkedik kényelmesen, és egy jóleső mormogással nyugtázza, h a nap véget ér, és ő ma sem halt éhen. További jelzése még, hogy megáll a konyha közepén, és jelentőségteljesen felnéz a hűtő tetejére (ahol a tápot tartjuk), utána rám, aztán megint a hűtő tetejére. Ezt néha napközben is megcsinálja, hátha nem veszem észre, hogy még csak dél van és nem este 8.

Otthon ügyesen elvan egyedül is, kb január óta már nem kell hozni-vinni-logisztikázni, ha mindkettőnknek dolga van valahol. Persze van, amikor 4x kell visszaparancsolni a lépcsőházból, mert inkább jönne velünk ő is, az ajtóban beveti az „én olyan szomorú vagyok” kutyanézést, de aztán beletörődik. Nem kaparja az ajtót, nem bontja le a lakást, és nem lármázza fel a szomszédokat.

Sok vicces dolga van. Nincs az a mély álom, amiből ne ébredne fel egy hűtőajtó-nyitásra. Olyankor jön, mintha valaki kötelezné rá, de közben olyan rosszallóan néz, mintha mi tehetnénk arról, hogy neki jönnie „kell”. Amikor álmában fut, a lába mozgására felébred, aztán nem érti, hogy mi történt és néz körbe gyanakodva. 😊

Jaj, jó hosszúra nyúlt a beszámoló megint, pedig annyi mindent tudnék még mesélni. De talán az foglalja össze legjobban a közös életünket, hogy hetente többször is elhangzik valamenyikőnk szájából, h “Nekünk mekkora szerencsénk van ezzel a kutyával!” ❤

https://drive.google.com/drive/folders/ … MldhSq68-F

Kiss Éva & Dani & Domino”

2021.02.03. Joey gazdis hírei 🙂

Joey tavaly november óta élvezi az örökbefogadott kutyák életét. Közvetített gazdikeresőként hirdettük, családi okok miatt keresett új otthont. Legmerészebb álmainkban reméltük csak volna, milyen szuper helyen köt ki! Éváék többszöri ismerkedést követően döntöttek mellette, az összhang már a kezdetektől megvolt. Nem féltek magukhoz venni egy felnőtt kutyát, megérzésük ennél jobbnak aligha bizonyulhatott volna. Joey, aki azóta már a Domino nevet viseli, csodálatosan beilleszkedett új családjába, és remekül érzi magát! Rengeteget kirándulnak szebbnél-szebb helyeken, és nap, mint nap dolgoznak azon, hogy kapcsolatuk harmonikus legyen. Ehhez nem hiányozhat a tanulás, közös fejlődés sem, melynek eredményeként Domino és a gazdik nemrégiben sikeresen elvégezték az alapfokú engedelmességi tanfolyamot a kutyaiskolában. Gratulálunk kitartásukhoz, odaadásukhoz! Fogadjátok szeretettel hosszú beszámolójukat Joey-Domino új életéről!

“Kedves Veronika és Dalmatamentés!

Régi terv volt már, hogy összefoglaljam hosszabban is az első napokat-heteket és végre sikerült. 🙂

Joey jött, látott, és győzött – és Domino* néven folytatja pályafutását.

 (Be kell vallanom, annyira utáltam a Jóbarátok című sorozatot, hogy az átnevezés mellett döntöttünk…) *További nevei: Dimdom, Dimidomi, Domka, Arany Mackófül, röviden: Mackófül, még rövidebben: Mackó, továbbá Majomka, Majmóci, Büdöskutyája. Van, amelyikre hallgat is…

Joey-Domino

A búcsú megható pillantai után meg izgatott volt egy darabig, de aztán az autópályán már a hátsó ülést szinte teljesen elfoglaló ágyikójában heverészett, és élvezte, hogy a maradék fél helyen nyomorgó párom simogatja. Akkor kezdett csak el szirénázni, mikor a BAH-csomópontnál meg kellett állnom egy lámpánál. Ezt a szokását, hogy ha lassul/megáll az autó, ő elkezd énekelni, egy darabig tartotta meg, most már általában egész jól letiltható róla, csak az általa nagyon kedvelt helyekre megérkezéskor csinálja kitartóan. A kutyaiskolánál már megszokták, hogy mi áriával érkezünk, de a Normafán szoktunk kapni furcsa tekinteteket, amikor az éppen csak leparkoló autóból éktelen nyervogás hallatszik (abban a végtelennek tűnő 30 mp-ben, amíg kicsatolom az övem, összeszedem a cuccaim, és kiszállunk).  

Hazaérkezéskor gyakorlatilag lerohanta a lakást, körbeszaladt és körbeszaglászott mindent, aztán gyorsan indultunk is az állatorvoshoz a chip átírás miatt. Ott megdicsérték, hogy milyen szép állapotban van. Mondták, hogy látszik, hogy nagyon a gondját viselték. ❤

Joey-Domino

Aznap még feltérképeztük a kutyafuttatót (tőlünk 10 p sétára van egy hatalmas, zöld, lejtős futi) és egy rövid futás is belefért a Normafán. Érzékelhetően nem értette, hogy miért jobb egyenesen menni, mint az út teljes szélességében rángatni a pórázt. Ez azóta már sokat javult, a közös futásaink elején már lábnál jön laza pórázon, csak a végén vált át husky üzemmódba – gondolom érzi, hogy közeledünk az autóhoz.

Másnap egy fiatal pointer kutyussal találkoztunk a futtatóban. Ez egy szerencsés véletlen volt, mert vele hatalmasat tudott játszani, nagyon egymásra találtak. Aznap még 2 barátnőm kutyusaival is találkozott – az egyiket egyből le akarta dominálni, de azóta már jóban lettek, a másikkal is volt egy kis fogsormutogatás, de már vele is megszokták egymást. Ez azért is jó, mert az utóbbi egyúttal irodakutya a párom munkahelyén, így a heti 1-2 találkozás szinte elkerülhetetlen.

Más kutyusokkal változó a viszonya. A kutyasuliban nem különösebben barátkozik, szerintem egyszerűen elfárad a végére, mire az elengedés jön, és akkor már sok neki a fiatal (6-8 hónapos) kutyusok lendülete. A futtatóban is ez a helyzet, és alaposan megválogatja, hogy kivel barátkozik. Ha bizonytalan, akkor igyekszik inkább ledominálni a másik kutyát. Ezen dolgozunk még, szerencsére kezelhetőnek tűnik a dolog.

Joey-Domino

A suliban ő a legokosabb (nyilván van 7 év előnye), mindig nagyon figyel (arra akinél a jutalomfalat van…) és szeretnénk majd folytatni a tanulást, ha az alaptanfolyamnak vége van. 

Az elejétől fogva visszük magunkkal mindenhová (amikor még lehetett…), volt velük piacon, étteremben, hotelben, családi látogatásokon, és mindenhol jól viselkedett. Karácsonykor azért érezhetően sok volt neki az inger, olyan volt, mint egy túlpörgött kisgyerek. Soha nem akar kimaradni semmiből, bármit csinálunk, neki ott az orra, mindenre kíváncsi, így aztán vagy egy egész hétig kimaradt neki a napközbeni szunyókálás. Az eredménye az lett, hogy egy vendégségben már az őrizetlenül tányéron hagyott kolbászdarabot akarta lelopni az asztalról több ember szeme láttára… Otthon ez eszébe sem jutna. Egyszer lopott csak el még az első napokban egy fagyasztótakarításkor előkerült, és az asztal sarkán sorsára váró, még fagyott nudlit, meg egy ínycsiklandó száraz zsemledarabot. Jó ízlése van, na!

Joey-Domino

A reggeleket a párom menedzseli, ő ébred a menetrendszerinti, 5.30-6 közötti nyikorgásra. Ezt még megpróbáljuk orvosolni valahogy, mert nem a reggeli lemenés miatt csinálja, inkább csak unja már magát és társaságot akar. Ez talán az egyetlen nehézségünk vele, de ez is csak akkor, ha mi magunk amúgy később feküdtünk le, és épp nem lenne okunk ilyen korán kelni.

A hálóba nem jöhet be, de ha nyitva marad reggel az ajtó (a párom még azelőtt elindul, hogy én felkelnék), akkor van, hogy beoson és megnyalja az arcomat. Erre nyilván felébredek, és kiküldöm, de annyiszor megismétli, amíg fel nem kelek. Minden alkalommal látszik rajta a reménykedés, hogy „na most, most, most lesz az az alkalom, hogy végre itt maradhatok…”  

Mivel a labdák, kötélhúzás, rágcsálás nem érdekli, a bot is csak nagyon ritkán, így bent valamilyen szimatolósat szoktunk játszani. Az egyik ilyen játékuk a bújócska. Én elbújok egy pléd alá (általában a szeme láttára…) és onnan mondogatom neki, hogy „hol a gazdi? keresd a gazdit!”. A pléd szálai közül pont annyira látok ki, hogy látom, járkál körbe a lakásban. Amikor megtalál, finomnak nem nevezhető mozdulatokkal kibökdös az orrával, meg kikapar a pléd alól. Ilyenkor örömében a hátára veti magát és rúgkapál, mint egy megfordulni képtelen bogár. 

Joey-Domino

Összességében hamar megtalálta a helyét nálunk, jól alkalmazkodott az életünkhöz, imádnivaló, nagyon embercentrikus, ragaszkodó matricakutya. Minden nap meglep minket valamilyen cuki hülyeségével. Ha este leülünk filmezni, akkor ő pár körözés után megkeresi a számára alkalmas helyet közöttünk és nagy huppanással helyet foglal (félig rajtunk, természetesen) és sóhajt egy óriásit, mint akinek a világ összes gondja nyomja a vállát. Nehéz élet, hiába.

Frissítés: ma először futottunk úgy, hogy a fák közé beérve, a parkolótól távolabb elengedtem a pórázról. Szabadon nyargalászhatott, de sosem ment látó-/hallótávolságon kívül, és mindig nagyon ügyesen visszajött, amikor szóltam neki. A futótársam-kolléganőm kutyájával is jól kijöttek. 🙂

Csak megköszönni tudjuk ezt a csodás szőrös ajándékot – Veronika, nektek, hogy vigyáztatok rá és előneveltétek nekünk, a Dalmatamentésnek pedig a közvetítést.

Üdvözlettel:

Kiss Éva + Dani & Domino (Joey)”

Hálásak vagyunk, hogy Joey-t választottátok! Kívánunk még sok-sok boldog évet együtt!

Joey / Domino története: http://dalmatamentes.hu/portfolio/joey/

Több fotó: http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazditkeres/kozvetitett/Joey/

Dalmata Mentés

2020.11.16. Joey gazdis!

Gazdira talált Joey, a 7 éves dalmata keverék, akit közvetítettként hirdettünk. Szerencsés, hiszen korából fakadóan nem sokan érdeklődtek iránta, viszont nem is kellett sokáig várnia az új gazdik megérkezésére. Családi okok miatt kerestek számára új családot, gazdisodásáig előző tulajdonosainál maradhatott. Lehetőséget biztosítottak az ismerkedésre, az érdeklődők többször is meglátogatták Joeyt az otthonában, így mindent át tudtak beszélni. Ez nagyon fontos, amikor örökbefogadásra kerül a sor, hiszen egy leendő családtagról van szó.

Az elválás nehéz volt, hiszen szerették Joeyt, de az utolsó sétán már húzott oda leendő gazdáihoz, nagyon örült nekik! Gond nélkül beugrott az autójukba, vitte magával fekhelyét, tápját, játékait, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés. Hamar elfoglalta a helyét, az elmúlt hetekben belakta otthonát, szerzett barátokat a sétán, tudott nyitni más kutyusok felé is. Ez külön öröm, hiszen korábban nehezen ment neki az ismerkedés, a változás viszont pozitív hatással van lelkére. Már jártak kutyaiskolában, a munkába is elkísérte gazdáit, felfedezte az irodát. Az új gazdik hetente  beszámolnak Joey-ról az előző tulajdonosnak, a híreket hallva megnyugodhatott afelől, hogy jó döntést hozott.

“Mérhetetlenül hálás vagyok, amiért segítettek, illetve a honlap által megtaláltuk azt a gazdit, ahol Joey konok, gyagya, de mégis nagybetűs álomkutya, kanapén, egyedüliként. Ugyan a szívem beleszakadt, és egy darabkáját elvitte, nem tudom leírni, mennyire megnyugtató érzés, amikor olvasom a boldog sorokat!”

Joey jól érzi magát új otthonában, mi pedig nagyon örülünk a szerencsés gazdisodásnak!

Joey története: http://dalmatamentes.hu/portfolio/joey
Több kép: http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazditkeres/kozvetitett/Joey/

Dalmata Mentés

Joey

2020.09.02. Joey – Gazdát kereső, barátságos 7 éves dalmata keverék kan (közvetített gazdikereső)

Gazdát keres a képeken látható 7 éves dalmata keverék kan kutya.
Barátságos, aktív, makacs, nagyon érdeklődő eb, de lustálkodni is szeret. Joey szobatiszta és kizárólag lakásban tartással vagy kertben, házba bejárással fogadható örökbe!
Fajtájából adódóan szereti az embereket, gyerekekkel eddig csak pórázon találkozott. Kisgyerek mellé nem ajánljuk, mert nincs teljesen tisztában a méretével.
Idegen kutyákkal csak pórázon találkozott eddig, ha nála nagyobb kutyát lát, vagy hasonló méretűt, akkor morog, ha kisebbet, akkor érdeklődik, húz és nyüszít.

Macskákkal nem találkozott eddig, ezért olyan helyre szeretnénk adni őt, ahol nem él macska házikedvencként.
Szobakennelhez szokott, az autózást jól bírja és fürdeni is imád.

2013-ban combnyaktörése volt, így megműtötték a lábát. Gyógyszert nem szed rá, de a testsúly kontroll elengedhetetlen, mivel nem bírja olyan jól a terhelést.

Kizárólag egyedüli kutyaként, a fajta energiaigényét és temperamentumát szem előtt tartó, határozott ember mellé ajánljuk!
Microchippel és érvényes oltással rendelkezik, féreghajtott, ivartalanított.
Érdeklődni: kapcsolat@dalmatamentes.hu (Joey) – az érdeklődéseket elsősorban bemutatkozó emailben várjuk!

Kérjük, olvassák el örökbefogadási rendszerünket weboldalunkon: http://dalmatamentes.hu/lang/hu/orokbefogadas-feltetelei/

Története honlapunkon olvasható: http://dalmatamentes.hu/portfolio/joey

Több kép: http://gallery.site.hu/u/dalmatamentes/gazditkeres/kozvetitett/Joey/

Dalmata Mentés

Joey

Joey

Joey

Joey

Categories: 2020