Chloé

2010.11.10.

“Fiatal család vagyunk, két kisgyermekkel, építkezés közepette, ahonnan 3 percnyire lakunk. Családjaink régóta javasolják: “Jó volna ide egy házőrző!”
Elhatároztuk tehát, hogy valóra váltunk egy régi álmot: befogadunk egy dalmatát!
Gyermekkoromban mindig volt egy-két kutyánk, akik mellé több alkalommal fogadtunk be kóbor jószágokat is.
Feltétlenül szerettünk volna segíteni egy kutyuson, akit pl. kora végett kitettek. Először tehát 7-8 éves kutyákat kerestünk az interneten Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában. Mivel lényegében egy új családtagot kerestünk, fontos volt, hogy kölcsönös legyen a szimpátia. Meglehetősen sok munkába került, míg a 4 ország állatmenhelyeit, kutyamentőit megkerestük. Valahányszor alkalmas jelöltre találtunk, külömböző furcsa körülmények hiúsították meg az örökbefogadást, pl. a gazdi meggondolta magát, a cseh menhelyek külföldre nem adhatták örökbe, stb. Mindezt csak azért említem, mert néhány lelkes ember épp azon fáradozik, hogy kutyust és gazdit összehozzon. Láttuk és tapasztaltuk pl. a Dalmata Mentés erőfeszítéseit és áldásos munkáját.

Végül 2010 novemberében a Dalmata Mentés egyik önkéntesének szíves segítségével és közvetítésével örökbe fogadhattunk egy kb. 1 éves gyönyörű dalmata lányt. “Szerelem” volt első látásra. Amikor a férjem érte ment, négy lábbal ugrott az ölébe, és ez a kölcsönös rajongás még ma is tart. Az előző helyére is talált kutyaként került, de épp rossz fát tett a tűzre: elfogyasztott egy baromfit és meg akartak tőle szabadulni, így vagy úgy…
Chloé-nak neveztük el. Érkezésekor a csigolyái és bordái megszámlálhatók voltak, és bármilyen eledelt boldogan elfogyasztott. Ma már megvan a kedvenc kutyatáp márkája, de legjobban a főztömnek örül. Rendkívül barátságos, vidám, gyermekszerető, hálás jószág. Imádja és elvárja a napi sétákat, szívesen fut.
Alig várjuk, hogy végleg beköltözzünk az új házba. Persze a kutyusnak is ez volna a legjobb. Addig is, egyedül uralja a tererepet, bár szomszédasszonyát (egy pulit) olykor átengedi a táljához nasizni.
Üdvözlettel,
D.  Ágota”

Categories: 2010