Az élet egy hallássérült dalmatával

Star, a kabai mentvények legidősebb kölykeinek egyike, süketségére röviddel gondozásunkba kerülése után derült fény. Testvéreihez hasonlóan azonban ő is szerencsésen gazdira talált, s a beszámolójuk alapján elmondható, hogy hallássérült kutyával is ugyanolyan kellemesen telnek a mindennapok, mint egy hallóval. Egy kis odafigyeléssel és megfelelő neveléssel, tanítással ők is a család teljes értékű tagjaivá válhatnak.

Megkértük a gazdikat, írják le tapasztalataikat, hogy első kézből adhassunk információt azoknak, akik egy hallássérült dalmata – legyen bár kölyök vagy felnőtt – örökbefogadását fontolgatják.

“Star, vagyis új neve Csimpi először ideiglenes került hozzánk, bár az első pillanattól éreztem, nehéz lenne túl adni rajta. Egy másik kutyusunk mellé érkezett, első találkozásuk nem volt éppen zökkenőmentes. Csimpi még nagyon félős volt, Donnie pedig mindenkivel egyből játszana, ebből adódott egy kis kakaskodás. Mikor már tudtuk, hogy bővül a család egy hallássérült kutyával, nagyon sokat olvastunk utána, kérdeztünk barátokat , de mindenki más-más módszereket javasolt. Aztán mikor hozzánk került, rájöttünk, hogy el kell sajátítani Vele egy teljesen más ( a megszokottól) kommunikációt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt . 😀

Csimpi borzasztóan akaratos volt, és nehezen értette meg a nemet. Mi a pozitív megerősítésen való tanulást preferáljuk, így japán vacsoráztunk, kézjelekkel elsajátítottuk az ül, fekszik, pacsi parancsokat. Kutyaoviba is jártunk Velük, az is sokat segített, eleinte elengedni nem mertük, míg nem szokott hozzánk, meg nem voltunk benne biztosak, hogy biztosan nem megy el. Erre a célra vettünk egy 15 méteres kötelet, és azzal engedtük el, majd figyeltük, s mikor indult volna messzire ráléptünk a kötélre. Így egy idő után tudatosult benne, hogy figyeljen ránk folyamatosan, ma már bátran elengedjük, a Szabadságtérre szoktunk sétálni járni, és nagyon okos, a füves területről nem megy ki, ott megfordul s jön vissza hozzánk. Mikor kirándulunk , ha el is megy a látókörünkből egyből jön vissza, ebben a társa is sokat segített, Donninak néha elég annyit mondani, hogy hozza vissza, s megy utána, majd ketten futnak vissza. Mindenkinek csak ajánlani tudom, semmivel sem ér kevesebbet másik kutyatársainál, Nekünk is sok mindent tanított, Borzasztó sok türelem és idő kell az tény, de ha sikerül, rájövünk, hogy egy csoda, ugyanolyan értelmes és okos. Jelenleg rendeltünk egy rezgő nyakörvet( nem elektromos!) amivel még könnyebb lesz a tanítás. Nyáron szeretnénk elkezdeni a kutyaiskolát.