Döme és Pötyi gazdái is úgy döntöttek, megpróbálják másképp, és adnak még egy esélyt a kutyával való együttélésüknek, így a két kan már nem keres gazdát!
Mi ennek örülünk, és bízunk benne, hogy a kényelmes, boldog kutyás együttélés útjára léptek.
Érdemes itt megemlítenünk, hogy több éves dalmatás tapasztalatunk is igazolja, hogy bizony ennek a fajtának az egyedeire sok esetben jellemző a makacsság, önfejűség, dominancia, erőszakosság. Ezek a viselkedési formák következetes, határozott neveléssel jól kezelhetőek, főleg, ha már az édibédi kölyöknél is odafigyelünk rá, hogy ne csak a kényeztetést kapja a kis csemete (ahogyan a híres-neves szakértő, Cesar Millan is hirdeti), akiből nagyon gyorsan izmos és erejével tisztában lévő felnőtt kutya lesz, akivel az együttélés akár egészen problémás is lehet, ha elveszítjük a kontrollt!
Senkit ne tévesszen meg a pöttyös kutyás mesék idilli világa! Egyáltalán nem szórakoztató, amikor az embert vontatja egy 30-40kg-s kutya minden egyes nap, vagy nem lehet más kutyák társaságába vinni sose, vagy éppen csak leeszi az asztalról az ételt, feldönti a gyereket, nagymamát, és annyira pofátlan, hogy piruló képpel el kell zárni, amikor vendégeket fogadunk. Szökik, morog, esetleg még oda is kap, ez nem elfogadható.
Nagy mozgásigényű és sok foglalkozást igénylő fajta a dalmata, aki az értő törődést sziporkázó, szertelen, játékos jellemével jutalmazza, sok boldogságot tud adni családjának. Érdemes iskolázni, sportolni vele, mert tanulékony és nagyon fegyelmezett is tud lenni, akivel élvezet a kutyás élet! Nem biztos, hogy minden gazdi képes nagyon határozott lenni egy önfejű, erős kutyával. Mielőtt 10-15 évre négylábú társat választunk, érdemes utána olvasni, tájékozódni, kérdezni.