Dalmata Mentés

All posts in Történetek

Ideiglenes befogadója úgy döntött, nem adja már senkinek ezt a szeszélyes, imádni való dalmata hölgyet! Sissy, a kissé elhanyagolt, idős dalmata szuka januárban került be a miskolci menhelyre, ahonnan sikerült hamar kihozni. Nagy szerencséje volt, hogy ilyen megmentőre talált, akivel a hosszú hónapok alatt szépen összecsiszolódtak. Nem volt könnyű, mert Sissyke egy igazi elkényeztetett hercegnő, de mára már erős kötődés fűzi őket össze.

“Ö a szerelmem, minden megmozdulása maga a csoda. Olyan erős személyisége van, olyan mint egy színésznő, és este meg olyan, mint egy kisbaba. Be kell takarni, meg kell cirógatni. Félek,hogy más ezt nem adná meg neki, nagyon féltem őt mindenkitől. Sissynek én vagyok a mindene, nagyon erős kapocs van közöttünk. Szerintem összetörne ha el kellene válnia tőlem és persze én is.”

486442_428252640596510_8981523_n 923003_589353917792481_532184281_n


2010. októberében az interneten böngészve láttam meg egy dalmata kutyus fényképét. Már jó ideje keresgéltem hasonszőrű barátot dalmata lánykám mellé, így hát másnap ellátogattam a pécsi-somogyi menhelyre. A hűvös, esős időben megsétáltattam az ebedlit, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Némi szaglászás és fű-eszegetés után odajött hozzám, és ahogy leguggoltam, belemászott az ölembe, majd önfeledten hempergett a sáros fűben, pocakvakargatást követelve. Akkor döntöttem el, hogy örökbe fogadom. Két hétig vártam a pillanatot, hogy érte mehessek. Amint begyógyultak csúnya sebei, hazavihettem magammal – október 18-án, ugyanazon a napon, amelyen 2008-ban Milka hozzám került.

Marcipán egész könnyen beilleszkedett falkánkba, s az elkövetkező hetekben visszanyerte súlyát és kedélyét is. Napról-napra mutatkozott meg kedves, barátságos, bohókás jelleme. Csupán egy-két párna, egy pléd és néhány plüssjáték bánta érkezését… Marcipán remek labdajátékos, igazi pusziosztó, és az is kiderült, hogy odavan a hátmasszázsért, amelyet rendszeresen kikövetel magának. Milkával nagyon jó barátokká váltak. Kedvenc játékuk a kergetőzés, amely úgy zajlik, hogy Milka száguld elöl, Marcipán pedig ugatva esetlenül bukdácsolva próbálja utolérni – ez persze ritkán sikerül…

Marcipán az elmúlt hónapokban a hosszú sétáknak, vidám játékoknak és a tanulásnak köszönhetően rengeteget változott pozitív irányban, kisebb félelmei egymás után oldódnak. Most már érdeklődve barátkozik idegenekkel, s amennyire ügyesen őrzi a házat, annyira örül a vendégeknek, akiktől boldogan fogadja a simogatást.Azt hiszem, Marcipán igazán jól érzi magát nálunk!


Chloe01Fiatal család vagyunk, két kisgyermekkel, épitkezés közepette, ahonnan 3 percnyire lakunk. Családjaink régóta javasolják: “Jó volna ide egy házőrző!”
Elhatároztuk tehát, hogy valóra váltunk egy régi álmot: befogadunk egy dalmatát!
Gyermekkoromban mindig volt egy-két kutyánk, akik mellé több alkalommal fogadtunk be kóbor jószágokat is.

Chloe02Feltétlenül szerettünk volna segíteni egy kutyuson, akit pl. kora végett kitettek. Először tehát 7-8 éves kutyákat kerestünk az interneten Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában. Mivel lényegében egy új családtagot kerestünk, fontos volt, hogy kölcsönös legyen a szimpátia. Meglehetősen sok munkába került, míg a 4 ország állatmenhelyeit, kutyamentőit megkerestük. Valahányszor alkalmas jelöltre találtunk, külömböző furcsa körülmények hiúsították meg az örökbefogadást, pl. a gazdi meggondolta magát, a cseh menhelyek külföldre nem adhatták örökbe, az egyik menhely közvetlenül az átadás elött állítólag Németországba adta el a kutyust. Némelyik történet nagyon sántított… Mindezt csak azért említem, mert néhány lelkes ember épp azon fáradozik, hogy kutyust és gazdit összehozzon. Láttuk és tapasztaltuk pl. a Dalmatamentés erőfeszítéseit és áldásos munkáját.

Végül 2010 novemberében a Beke Emese (Dalmatamentés) szíves segítségével és közvetítésével örökbe fogadhattunk egy kb. 1 éves gyönyörű dalmata lányt. “Szerelem” volt első látásra. Amikor a férjem érte ment, négy lábbal ugrott az ölébe, és ez a kölcsönös rajongás még ma is tart. Az előző helyére is talált kutyaként került, de épp rossz fát tett a tűzre: elfogyasztott egy baromfit és meg akartak tőle szabadulni, így vagy úgy…
Chloe03Chloé-nak neveztük el. Érkezésekor a csigolyái és bordái megszámlálhatók voltak, és bármilyen eledelt boldogan elfogyasztott. Ma már megvan a kedvenc kutyatáp márkája, de legjobban a főztömnek örül. Rendkívül barátságos, vidám, gyermekszerető, hálás jószág. Imádja és elvárja a napi sétákat, szívesen fut.

Alig várjuk, hogy végleg beköltözzünk az új házba. Persze a kutyusnak is ez volna a legjobb. Addig is, egyedül uralja a tererepet, bár szomszédasszonyát (egy pulit) olykor átengedi a táljához nasizni.

Üdvözlettel,
Domonkos Ágota


http://gallery.site.hu/d/16443472-2/Cherry_010.jpg

Cherrykét csömöri állatvédők találták 2010 februárjában, süketen, vakon, csontsoványan, betegen. Adrienne befogadta Vajtára a pointerei közé, ápolgatta, elhalmozta a szeretetével. Gyűjtöttünk neki a gyógyszerekre, ételre, sokan segítettek. Március 7-én meglátogattuk. Elvittük az általunk gyűjtött, hozzánk beérkezett összeget, és egy kis ételt is. Állapotához képest jól érezte magát, bóklászgatott az udvaron. 2 hét után végleg megpihent! Sokkal tartozunk Adriennek és Cherrykének, hisz az ő története indította el a fajta mentést, addig csak beszéltünk róla. Cherryke a Magyar Dalmata Mentés első mentett kutyusa.

Azóta igyekszünk számon tartani a menhelyekre-gyepmesteri telepekre került dalmaták sorsát. Helénkét Nyíregyházáról elvittük a Vigyél Haza Alapítványhoz, akik sikeresen ivartalanították, meggyógyították a daganatos betegségéből, amiről addig nem is tudtunk, és most már gazdis boldog házőrző. Garast a balatonfüredi gyepmesteri telepről hoztuk el. 1 hónap ideiglenes élet után került egy kedves 3 gyerekes családhoz kanapékutyának. Bella a DRH segítségével az illatos útról került ideiglenes gazdihoz, és a végleges gazdik Németországban alig várják, hogy elmúljon a hó helyzet, és jöhessenek érte repülővel. Marcipán a pécsi barna kan kutyus az ideiglenes befogadójánál végleges otthonra talált.

Azt hiszem röviden ez az idei év mérlege.
Úgy, hogy még nincs hivatalos Dalmata Mentés.
Úgy, hogy pénzünk semmi nincs.
Úgy, hogy hivatalos ideiglenes helyünk nincs.

Előtte iszonyat sokat beszélgettünk, és mindig falakba ütköztünk, hogy miből, hova, kivel, mikor.
A lényeg tök egyszerű…hisz a jelmondatunk is ez lett: “Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.” Lao-tzu

Írta: Kardos Anikó