Szeretnénk megosztani veletek egy sikeres történetet, aminek részesei lehettünk:
Methos, a fiatal, barna pöttyös dalmata gazdái nyár elején kerestek meg minket, mert egy költözés miatt bajba kerültek a kutya tartásával kapcsolatban. Sikerült az ebnek olyan lelkiismeretes gondozó családot találni, akiknél családi környezetben igazán jól érezhette magát a kérdéses három hónapban, amíg gazdái rendezték lakhatási helyzetüket. Ez idő alatt a kutya ivartalanításában is közreműködtünk, gondozói pedig sokat foglalkoztak vele, így Methos még kiegyensúlyozottabbá válhatott. Hamar megtalálta a hangot a többiekkel is. Köszönjük Mariannak, Lilinek és családjuknak ismét a segítséget! Nagyon örülünk, hogy Methos visszatérhetett családjához!
Methos gazdi levele:
“A mi történetünk ott kezdődött, hogy el kellett adnunk szeretett házunkat Dunakeszin,ahol édesanyám, a kisfiam,én és Methos éltünk békésen. A nagy kertben mindig játszottunk Methos-szal, gumiasztalon ugraltunk vele, kellemes emlékeink maradtak ott.
Methos egy nagyon vidám, bolondos, vedelmezo, barna pettyes kan felnőtt kutya lett mellettünk, igazi csaladtagunkka vált. A fiam és ő szinte elvalaszthatatlanok voltak.
Sajnos a ház után egy panel lakásba tudtunk csak menni, közben gondját viselte az exparom a kutyánknak Vacon, de utána csúnyán osszevesztunk, így elhoztam Methos-t onnan, közben találtunk egy ideiglenes befogadó gazdit amíg el nem adjuk ezt a panel lakast. Nos, egy darabig nem volt panasz, vagy gond, aztán nem tudtak kellőképpen odafigyelni rá, így eléggé elkanaszodott a mi kutyusunk. Lefogyott, rosszul nézett ki. A hátam mögött szervezték, hogy odaadják valakinek, ha én nem megyek a kutyamert.
Ekkor kerestem fel a Dalmata Fajtamentok csapatát és beszéltem Diaval, aki rögtön tudott nekünk megoldást nyújtani. Pomazra, Mariannekhoz irányított minket, akik nagyon gondos odafigyeléssel vigyáztak Methos-ra. Nem volt panasz rá, barmennyire is csinytevo tud lenni. Visszanyerte régi alakját és kiegyensulyozottabb lett. Közben a lakás eladására koncentraltunk. Látogattuk Methos-t. Sikerült a lakást eladni júliusban, augusztusban költöztem át a fiammal Dunakeszin egy nagyobb albérletbe ,és megengedte a tulajdonos, hogy hozzuk Methos-t magunkkal. A fiam nagyon boldog volt, nagyon hiányzott ő nekünk már. Ha ez nem sikerült volna így, akkor kénytelenek lettünk volna Methos-t odaadni valakinek, és a fiam szíve megszakadt volna. Megjartuk a hadak útját ugyan, de visszakaptuk őt egy kilátástalan helyzetből, nem mondtunk le róla.
Nagyon hálásak vagyunk a Dalmata Mentésnek, és Mariannak és a lányának, Lilinek! Methos gazdája : Lilla és Sandro”
